Brasília kissé háttérbe szorul Rio de Janeiro, Salvador vagy Sao Paulo mellett. Pedig a kétmilliós nagyváros – amellett, hogy az ország „hivatalos” fővárosa – érdekes színfoltja Brazíliának. Rajzasztalon született, és négy év alatt épült fel. Erre a teljesítményre akkor szinte az egész világ felkapta a fejét.
Egy álom…
A gondolat már 1823-ban megfogant Don Bosco (olasz pap és nevelő) fejében. A köztársaság honatyái 1891-ben a szándékot rögzítették is az alkotmányban, hat évtizeddel később pedig Juscelino Kubitschek elnökjelölt még a választási kampányában megjósolta, hogy Brazília öt év alatt ötven évet fog fejlődni. Megígérte, hogy ha megválasztják, akkor áthelyezi a fővárost Rio de Janeiróból a Planalto terméketlen fennsíkjára. A cél azt volt, hogy az új város védve legyen egy esetleges tengeri támadással szemben, másrészt a keskeny tengerparti sávra „tömörült” gazdaságot (beleértve a lakosságot is) befelé csábítsa az ország testébe. Az építkezés, a Plano piloto nevű projekt, 1957-ben kezdődött el.
A megvalósítás…
Először a fel- és leszállópályákat kellett megépíteni, ugyanis kiépített úthálózat nem volt. A munkásoknak saját város is készült, a „cidade livre”, amit le kellett volna bontaniuk az építkezés befejezésekor. Az eredetileg félmillió lakosra tervezett várost rekordidő alatt, 1960. április 21-én avatták fel. Rio de Janeiro e naptól kezdve többé már nem volt a latin-amerikai ország fővárosa.
A valóság…
A mai Brasília modern repülőteréről a város központja felé menet feltűnik a rendkívül jól megtervezett úthálózat, ahol busszal vagy taxival lehet gyorsan és kényelmesen közlekedni. Nincsenek dugók, a gyorsforgalmi utakra „lóhere” alakú feljárók vezetnek. A gyalogosok szempontjait viszont figyelmen kívül hagyták. Nincsenek járdák, így gyalogszerrel ne is kísérletezzünk útnak indulni. Tájékozódni egyszerű, ha megértjük a lakónegyedek („quadra”) égtájakhoz rendelt logikáját. A kellemes környezetet a hűvös klíma és a tervszerű parkosítás biztosítja, ahol egymás mellett él meg a fenyő és a pálmafa. Ha a várost a tévétoronyból figyeljük meg, láthatjuk, hogy egy repülőgépre hasonlít leginkább. Távolabb tekintve kivehető szinte az egész szövetségi kerület (a Distrito Federal) a barakkvárosokkal együtt. A belváros előkelő részeit a kor leghíresebb építészei tervezték, mint például Oscar Niemeyer. Tervei között szerepel a város szimbóluma, a katedrális, mely Krisztus töviskoszorújára emlékeztető alakzatával vonzza a turistákat. A kormányzati negyed épületei szintén építészeti mesterművek. A Külügyminisztérium (Palácio do Itamarati) víztükör felett lebegő épülete Niemeyer legjelentősebb középülete. A három hatalom terén (Praca dos Tres Poderes) található Brazília parlamentje. A két huszonnyolc emeletes toronyban a képviselők irodái kaptak helyet, mögötte pedig a szenátus alacsony épülete áll, tetején a látványos fordított kupolával. Niemeyer tervezte még az Igazságügy-minisztériumot, a Legfelsőbb Bíróság épületét és az elnöki palotát is. Innen keletre a mesterséges Paranoá-tóba ékelődik egy kis félsziget, ahol az elnök hivatalos rezidenciája, a Palácio da Alvorada található. Brasíliában zsong az élet, fogadások, színházi előadások, hangversenyek és más kulturális programok követik egymást.
Tele vannak a kávézók hivatalnokokkal, akik rövidre szabott ebédidejükben beülnek egy-egy kávékölteményre. De csak hétköznap. Hétvégén és a szabadság ideje alatt kiürül a város, aki teheti, repülőre ül és másfél óra alatt Rióba vagy Sao Paulóba ér. A hivatalnokok nem szívesen cserélik fel Rio színes kavalkádját és forró tengerparti hangulatát a rideg betonvárosra. A „jövő eszményi városa” még nem tudott megfelelni annak a szerepnek, amit Don Bosco és Kubitschek megálmodott.
Vélemény, hozzászólás?